Sweet dreams

Írta: Ayumi

Korhatár: NC-17

Műfaj: oneshot

Megjegyzés: Na, ez most nem épp olyan, mint az eddigi írásaim. Szerintem meg fog lepődni, aki ezt olvassa tőlem először, de az talán még jobban, aki már mást is olvasott. Na, mindegy, ez ilyen lett. Jó szórakozást hozzá!

Még valami... Ehhez kötelező jelleggel kell zene. Senki ne ijedjen meg, de e nélkül feleannyit sem ér a történet. Marilin Manson/ Torres Dániel- Sweet dreams (ihletadó szám); Queen of the damn soundtarck. Lehet, fenn lesz az oldalon, de ha nem, akkor előadó és számcím szerinti listát fogok mellékelni. Chuu~

Tracklist a ficuhoz:

1.Marilin Manson/ Torres Dániel - Sweet dreams

2.Wayne Static of Static-x - Not Meant For Me

3.David Draiman of Disturbed - Forsaken

4.Chester Bennington of Linkin Park - System

5.Jay Gordon of Orgy - Slept So Long

6.Deftones - Change

Lebétázta: MeguRu

Az éj leple lassan leszáll Tokió utcáira. A napfény melege csendben vált át bűnös sötétségbe, átadva helyét a titkos, elfojtott vágyaknak az álca helyett. Éjszaka mindenki leveti a maszkot, állatias önmagává visszaváltozva. Ezért is szeretem annyira a sötétséget. Ilyenkor nem kell senkinek megjátszanom magam. Önmagamat adhatom, mely túl ijesztő lenne a mindennapokban.

Ahogy a kocsi hátsó ülésén ülök, a lámpák tompa, sárgás fénye furakszik be a feketeségbe, miközben az utcát és az embereket bámulom. Az álszentek ilyenkorra már vackaikba húzódtak, így a betonrengetegek között csak bulizni vágyó fiatalokat látni, meg egy-két idősebbet a kocsmák, klubok és bulizó helyek körül tömörülve. Mind mocskosak. Van, aki még nem tud róla vagy nem is akar, de hiába minden tagadás. Mind azok. Akárcsak én. Ez a mocskosság vonzott mindig is, és vonz ma is, túl a harmadik X-en. Na, igen, soha nem változom meg igazán, de nem is akarok. Nincs értelme, vadállati önmagam nem tudnám levetkőzni, ezen pedig elmosolyodom.

Bár zenész vagyok, mégis van egy titkos életem. Egy zártkörű klubbot üzemeltetek, gondosan elrejtve a kíváncsi szemek elől. Nem hiába, ugyanis minden zajlik itt. Van minden, a prostitúciótól kezdve, kábítószeren és szerencsejátékon át, jakuzákig, s mivel én ezek felett szépen szemet hunyok, csinos kis összeg üti a markom. Két része van a helynek. A fönti, mindenki által ismert rész egy egyszerű klub, a túlbuzgó, extasin tengődő kispályásoknak, főként gusztustalan gyarukkal megtöltve. Az igazi hely ez alatt van, a rosszakaróktól szépen elrejtve. Egy titkos úton lehet ide lejönni. Most is ide tartok egy találkozóra, ezért is mondható igen ígéretesnek a ma éjjel számomra.

Aki ismer az a nagykutyáknak kijáró tisztelettel néz rám. Ahogy áthaladok a fölső szinten, a sok kis suhanc szinte ügyet sem vet rám. Ők csak egy szexi felnőttet vagy jobb esetben egyetemistát látnak bennem. A kis csitrik néhány kör szaké után pedig csak emiatt támolyognak ide hozzám. Szánalmasak, de jól jövedelmeznek.

A lefelé vezető szűk folyosót néhol emberek állják el félig. Ezek a körök már jól ismerik nevem, és hogy milyen pozícióban állok. Némelyikük már attól is reszket, ha csak rájuk nézek, mások pedig azért epednek, hogy megérinthessenek.

- Szia Aoi! Hívj nyugodtan, ha bármire szükséged van vagy kellenék ma este! - jön ide hozzám egy fölöttébb dekoratív hölgy, miközben fülembe nyal és suttogja mondandóját.

- Meglesz, ne aggódj, szivi - elindul miután méretet vettem, aminek ő készséges alanya volt.

- Bevállalós vagyok! - kacérkodik.

Ezt csak egy gúnyos mosollyal veszem tudomásul, amit persze már nem láthat. Az ilyen pénzéhes kurvák, mint ez is, nem hoznak most lázba. Túl sok velük a gond, és nem olyan jók az ágyban. A sok gyakorlás ellenére sem.

A bárpult felé veszem az irányt, ugyanis ott vár ma esti játékom. Az üdvözlő köszönések, biccentések és simítások özönében végre elérem a bárpultot, ahol már vár rám az én szőkém, egy whiskyt nyalogatva. Ujjaim hátulról a kecses nyak köré fonom, mire ő meglepetten fordul hátra, ahol egy fekete, éhes démonnal találja szemben magát.

- Nahát, Aoi-kun! Ilyen hamar? - kérdezi pimaszsággal hangjában.

Az üdvözlés tettleges formáját választom, és inkább telt ajkait ízlelem meg. Az ital érces, égető ízét még mindig a nyelvén érzem, így gátlás nélkül élvezem ki.

- Neked is üdv, Ruki - nyalom végig alsó ajkát, mikor elhúzódom tőle, helyet foglalva egy szomszédos bárszéken. - Most kicsit korábban sikerült elindulnom otthonról. Talán baj? - kérdezem egy sejtelmes vigyor kíséretében.

- Nem, dehogy - húzza kacér mosolyra ajkait. - Csak általában késel mindenhonnan, és nem is keveset - kortyol bele poharába.

- Nincs kedved táncolni jönni? - biccentek a táncparkett felé némi csönd beállta után, amikor egy nagyon jó számot hallok meg dübörögni.

- Menjünk - majd felhajtja a pohár tartalmának maradékát.

A táncparkett közepe felé tartunk, hogy elvegyüljünk a tömegben. Útközben nem egy olyan párral találkozunk, akik a zene és egymás ütemére mozgatják csípőjük. Már meg sem lepődök, lepődünk az ilyeneken. Emiatt tudnak kevesen a helyről a PSC-ben, a bandából is csak Uruha, még kettőnkön kívül.

A parkett közepére érve egymással szembe fordulunk, s a zene nem kifejezetten gyors ütemére kezdjük el ringatni magunkat. A hangok szinte elvakítanak. Csak úgy árad belőle a sötétség, bűnös gondolatokat ébresztve, amit csak fokoz az alkohol, a félhomály, a többi ember lassú vonaglása, a gyengén hallható nyögések.

Ruki egyre közelebb jön hozzám, testét lágyan csavarva jobbra-balra. Mozgása kecses és szinte tapintható az érzékisége, erotikája, ettől pedig csak beindulok. Csípőjére fogok és közelebb húzom magamhoz, ő pedig egy pillanatra sem hagyja abba táncát, még vadabbul folytatja, miközben kezeit nyakam köré fonja, egy pajkos vigyor kíséretében. Számra hajol, bebocsájtást kérve és kapva, majd államon keresztül csókol és nyal végig nyakamon, amibe csak jól esően borzongok bele. Kezei becsusszannak éjfekete ingem alá, mellkasomat kezdik el simogatni. Egyik keze lassú felfedezőútra indul, s a nadrágon keresztül kezdi el izgatni igencsak éledező férfiasságom.

Jobb kezem felemelem csípőjéről, s hátulról markolok bele hajába hátrarántva fejét. Felszisszen a váratlan fájdalomra.

- Nem játszunk ilyet, Chibikém - kuncogom fülcimpájának.

Nem bírok ellenállni, a szabadon hagyott fehér, kívánatos bőrre hajolok. Harapom, szívom, nyalom, szép kis liláskékes foltot hagyva magam után. Közben - ahogy a zene ütemére mozdulunk - testünk legérzékenyebb része össze-összeér olajat öntve a tűzre. Bal kezem egészen véletlenül siklik be föntről nadrágjába, s egyszerre alsójába is. Hangosan nyög fel hideg kezem hirtelen jött érintésére. Ahogy észreveszem, az ő nadrágja sem lehet már annyira kellemes viselet. Kínzó lassúsággal mozgatom kezem merevedésén, ezzel együtt pedig arca mindinkább eltorzul a kielégülés utáni vágytól. Imádom nézni, ahogy már a pokol tüze volna a megváltás a perzselő szenvedély miatt. Kihúzom kezem, s fülébe suttogok, miközben ő értetlenül pislog rám.

- Mit szólnál, ha ezt a magántermemben folytatnánk? - kérdezem vágytól fűtött hangon.

Válaszként egy kipirult arcú Ruki bólintását kapom, majd elindulok, magam után húzva őt is a nekem fenntartott terembe. Ezt csak arra használom, hogy partnereimmel kellemesen tölthessem az időt. Még intek az őrnek, hogy senki, semmilyen ürügyben, a legcsekélyebb mértékben sem érdekel.

Ahogy az ajtó csukódik, egyből a duzzadt, piros, kívánatos ajkakra marok, szabályosan felkenve szegény kis Chibit a falra. Lábát felhúzom arra kényszerítve, hogy derekam köré fonja. Előre mozdulok, Ruki pedig felnyög, ahogy lüktető ágyékunk összedörzsölődik.

- Hogy szeretnéd? - kérdezem tőle kéjes, búgó hangon, amitől tudom, hogy megőrül.

- Vadul - mondja két nehéz légvétel között. - Mint mindig.

Erre csak egy kuncogásszerű morranással felelek, ami alig hallható a beszűrődő zene mellett, majd földre teszem lábát. Ajkamra mar, olyan hévvel, amihez képest az eddigiek gyermeteg játszadozásnak minősülnek. A buja, vörös félhomályban az ágy felé tol, közben pedig ruháink a különböző sarkokba repülnek, lévén: nem kívánatos már takaró funkciójuk, majd egy erős mozdulattal rálök, de addigra csókjától már kisercent a vér számból.

- Harapsz? - támaszkodok fel könyökömre.

- Csak kicsit - mászik fölém, ágyékunkat direkt összeérintve, miközben kezével visszanyom és fölém hajol. - Talán baj? - súgja, majd végignyalja a vér útját, kezei pedig önálló életre kelnek.

Bal mellbimbóm két ujja közé csippenti, másikat szájával izgatja. Nem mondom: érti a dolgát a kis sakálhangú manó. Követelőző sóhajokkal adom tudtára, tetszik amit, és ahogyan csinálja, csak folytassa minél gyorsabban. Lejjebb halad, közben pedig körmeivel karmolja mellkasom és oldalam, vörös csíkok sokaságát húzva, mitől meg-megborzongok. Combjaim veszi birtokba, jobbjával erekcióm fokozza azzal, hogy alig-alig érinti. Mire felmordulnék, csak arra eszmélek, hogy szájába fogadott, s csak sűrű nyögésekkel tudom nyugtázni kitűnő nyelvtechnikáját. Mielőtt viszont testemet elérné a gyönyör hulláma, abbahagyja és egy mély, kielégülésért üvöltő csókot követel magának. Meg fogod te még bánni, hogy ennyire felhergeltél.

Kezemmel az éjjeli szekrényen lévő síkosítóért nyúlok, majd fél kézzel nyomok ki belőle. Két ujjammal testébe hatolok, amire csak egy jóleső sóhajt kapok. Csípőjével lök egyet, egymásnak nyomva merevedésünk, sikításszerű hangot kicsalva torkainkból. Mikor három ujjamat is testébe csúsztatom, sem látszik, hogy fájdalmat érezne, így egy kevés síkosító felkenetele után elmerülök gyönyörű, tejfehér testében. Azonnal mozogni kezdek, de ő sem marad tétlen. Nem is ő lenne, ha nem. A zene vontatott ütemére mozdul, időnként hátravetve fejét a gyönyör mámorködétől.

Az éjjeliszekrényről elveszi az ott felejtett kést, s azzal kezd el játszani. A hideg pengével cirógatja bőröm, itt-ott belevágva. Lassan, érzékien húzza végig a kést nyakamnál, miközben rajtam lovagol, s tökéletesen, teljességgel félreérthetetlen hangokat adunk ki magunkból. A fém közelsége paradox módon hoz izgalomba és borzongat meg.

Lassan felülök, kissé meglepve szexpartnerem, egy percre sem abbahagyva a kínzóan lassú, vonagló mozgást.

- Mith... teh… - próbálja kinyögdösni a szavakat.

- Css… Csak figyelj! - nyalok szájára, majd egy forró csókra húz vissza, ahogy megérzi távolodó leheletem bőrén.

Kezéből kiveszem a kést, majd a párnák közül kihúzott anyagcsíkkal bekötöm szemeit, hogy csakis a többi érzékére tudjon figyelni, minden hatást felerősítve benne. Az ágy melletti pohár színültig van a legfinomabb, édes pezsgővel töltve, amit direkt ilyen esetben tetetek be. Ahogy Ruki ölelésem közepette, hátravetett fejjel vonaglik, a pohár tartalmát állára öntöm, ahonnan sietősen, pezsegve és peregve folynak szerteszét a cseppek, egymást kergetve. A Chibi egyből felsikolt a hideg italra, ami váratlanul érintette felforrósodott testét, majd annak nyomán libabőrös lesz, de nem engedem meg kezeinek, hogy elrontsák szórakozásom. Nyelvemmel lassan, érzékletesen tisztítom meg mellkasát, elidőzve kőkemény mellbimbóinál, hogy fokozódó tempónk mellett még több kéj érjen, ügyelve arra, nehogy átlendüljünk.

- A… Aoi… kérhl… kérlek neh játszh… adozz tovább… - sikkantja a szavakat, amikor egyre mélyebbeket lökök rajta.

Egy gyors mozdulattal megfordítva magunkat, a párnák közé döntöm törékeny valóját, kezeit pedig feje fölött, az ágy tetején található lánccal lekötözöm.

- Mi ez? - kérdezi, mikor ráébred kiszolgáltatott helyzetére, megrángatva láncait.

- Úgyis láncfétised van, vagy nem? - kuncogok.

Azt ellenben nem várom meg, hogy visszaszólhasson bármit is, amilyen mélyen csak tudok, elmerülök benne eltalálva azt a bizonyos pontot, amely a legrövidebb úton átrepítené. Addig akarom a Chibit kínozni, amíg kielégülésért nem könyörög. A kezemben lévő késsel, hozzá hasonlóan simogatom testét, tempómat pedig újra csak a vontatott zenére vagyok hajlandó mozdítani. De hiába a tervek, mert a vágy már bennem is elviselhetetlenül lüktet. Egymásnak csapódó testünk hangja betölti a szobát, melyet csak nyöszörgéseink törnek meg. Ruki testének bódító illata, puha, selymes tapintása lassan teljesen elborítja az agyam. Egyre keményebbek és mélyebbek lökéseim, már csak teste szűkösségét érzem, annak émelyítő melegét. A sikolyok és nyögések pedig csak tovább hajtanak mindkettőnket a kielégülés felé.

Hirtelen ötlettől vezérelve megfordítom Rukit, s immár mögüle folytatom tevékenységem. A penge fokával apró hullámot írva cirógatom végig gerince kecses ívű vonalát. Fejét emelve homorítja be hátát, én pedig eldobom a kést, ami hangos, fémes csörrenéssel ér földet, aztán alulról fogom meg kicsi fejét, mutatóujjam szájához téve, csókolva és nyalva a keskeny, szép, kecses nyakat. Másik kezem férfiasságára fog, testét pedig kezeim tartják, ahogy térdel, kezei pedig az ágyhoz vannak kötözve. Végigcsókolom gerince vonalát, bőrének ízét és finom illatát érezve.

A láncok megfeszülnek, testünket pedig villámcsapásként éri utol a beteljesülés gyönyörhulláma, ívbe feszítve azt.

Remegő tagjaim végül nem bírják tovább, és Rukira omolva pihegek vele együtt.

- Ez… ez fantasztikus volt. Köszönöm – mondja, miután visszanyerte légzőképességét.

- Majd megismételhetnénk, mondjuk a közeljövőben - nyalok fülcimpájába, miután kicsusszantam felforrósodott testéből.

- Egyetértek - ismeri be mosolyogva. - De azért most már eloldozhatnál - rántja meg láncait.

- Még meggondolom - vigyorodok el a lehető leggonoszabbul és marok ajkaira érzékien.

Sokmindent lehet kezdeni egy kiszolgáltatott ember testével.

Szeretkezésünk mocskával és buja bűnösségével mit sem törődve pihenünk, s a zene sötét tónusai nyugtatják cikázó elménk. Mindenki mocskos, csak nem mindenki tud róla, pláne nem mennyire is valójában.

The End