RukiPOV:
Jól esett elmondanom Reinek, még akkor is, ha neki fogalma sem volt legalábbis remélem, hogy mi történt. Meglepődöm magamon. Ritkán akadok ki ennyire, ez…olyan…mintha nem is én lennék. Szép lassan vezetek hazafelé, mire észbe kapok pedig már elhagytam a lehajtót. –Nagyszerű - mondom magamnak dühösen. Hajtűkanyar az út közepén, és mint mindig, most sem díjazzák vezetési technikám. Talán nem is véletlen, hogy nem szeretnek mellettem ülni mikor én vezetek. De ez nem lényeg.
Végre már majdnem otthon vagyok, de az élet most sem hagy békén. MUSZÁLY MINDIG ENGEM SZEKÁLNIA?! Ahogy fordulok befelé, valami idióta nekem jön, koccanunk, és légzsák ki! Fél pillanat és a légzsák visszamászik a helyére, de a pofázmányom attól még fáj! KI AZ AZ IDIÓTA, AKI NEM ISMERI A KERESZT? Na jó, ezt pont én mondom, de akkor is. Kiszállok a járműből, hogy megnézzem mennyire sérült meg a kocsim. Hál a Kamiknak semmi komoly, de egy csúnya húzásnyom azért akad a 3 hónapja vett kocsimon. A másik járműből egy alacsony, fura kinézetű srác pattan ki.
- Elnézést kérek, Sumimasen! Kifizetem a kár bármennyi is legyen! Ne haragudjon, nem volt szándékos!- ezalatt a röpke fél perc alatt legalább 10-szer, ha nem többször hajolt meg. Kicsit komoly azért, mégis valahonnan ismerős ez a fazon.
- Mivel nem történt komolyabb baj nem érdekes, csak a karcolást kell valahogy eltüntetni róla. Nem vészes.
Mostmár normál testtartással ál előttem. De azért látszik, mennyire restelli dolgot.
- Ha javasoltatok valamit, akkor tudok egy remek szerelőt, ahol kiváló festést csinálnak.- és most hogy mondja, nézem meg milyen kurva jó minta van a kocsiján.
- Mondja ezt ott csináltatta?
- Ó, igen, saját tervezés. Nem ismerem önt valahonnan?- kérdezi meg tőlem.
- Nem hiszem, ha csak nem a TV-ből. Énekes vagyok.
- Ruki ugye? Nem voltam benne biztos, de most, hogy mondja már emlékszem. - és bevillant honnan ismerős.
- Yomi a Nightmareből nemde?
- De igen. Tegeződjünk, ha nincs ellenedre.
- Nem dehogy megadnád a telefonszámát és a címét ennek szerelőnek?
- Persze!*ír* Tessék, és még egyszer bocsánat. Ha rám hivatkozol, hamarabb sora kerülsz, jó haverom az ipse.
- Nem tesz semmit, de ha nem baj én most megyek.
- Jaj, nem dehogy, bocsi hogy eddig feltartottalak.
- Semmi. Akkor hello! Remélem, hamarosan összefutunk, csak nem így.
- Jah én is. Hello!
Soha büdös életbe nem gondoltam volna, hogy így fogok jó festőhelyet találni. Visszaszállok a kocsiba, még intek neki, aztán go home! Enyhén el vagyok késve. Hangsebességnél gyorsabban vetkőzök le, zuhanyozok le, és öltözök fel ismét immár tiszta ruhába. Smink ékszerek, haj, parfüm, telefon, tárca, minden meg van szal lehet indulni. Ajtó becsuk, és futólépés. Leérek, addigra a rendelt taxi már rám vár. Megint az az ürge. Kezdem azt hinni követ engem, ő is szóvá teszi, hogy már megint én vagyok az, de most mit csináljak? Ez van.
Hamar leszállít a kért címre. A többiek már mind ott vannak csak rám vártak még.
- Mit nőzöl annyit mikor épp dolgod van? Ki kéjenc!– Aoi
- Jah! Állítsál be egy vekkert, ha nem bírsz időben elkezdeni készülni, vagy szólj a nődnek, hogy fogja vissza magát. – Reita
- Most mit pattogtok? Bocs, de karamboloztam hazafelé, asszem elnézhető hogy késtem egy 10 percet. Cöö.
- Mi van? Most ezt komolyan mondod? – kérdi hitetlenkedő arccal Uruha
- Az hát. Na hova megyünk most? Gondolom nem itt akarunk ácsorogni egész este. – Most meg úgy néznek rám, mint valami szökött diliháztöltelékre, bár lehet, nem járnak túl messze az igazságtól.
- Te! Ez most komolyan ennyire felelőtlen vagy ennyire hülye?- súgja oda Kainak Uruha teljen meggyőződéssel.
- Sajnos mindkettő egyszerre. – válaszolja lemondóan, mintha én ott se lennék.
- Attól még, hogy időnként klinikai esetnek is elmennék, nem vagyok süket!
- Időnként? – vereget háton Rei – Inkább mindig!
- Nagyon szépen köszönöm. Szívből jött igaz?
- Ahogy mondod Kerti törpe. – Reivel még válaszolgattunk egymásnak, aztán nagy nehezen elindultunk.
Egy kis nyugodtnak alig mondható, de hangulatos helyre mentünk, ahol már többször is megfordultunk. Egy része külön nekünk van fenntartva. Uruha meg, rendeli a piát. Elég sokan vannak itt, de ez nem baj, hacsak az nem, hogy mindenki látni fogja Alkesz Lilatündérkét seggrészegen. De majd Aoi gondját viseli.
- Szóval igyunk arra, hogy eddigi legnagyobb koncertsorozatunk nemsoká elkezdődik! Kampai!!!
- Éjjen! – üvöltjük mindannyian, és egy húzásra mind kiiszunk a pohár tartalmát.
Dumálni kezdünk a lemezről, a koncertről, a hülye menedzserünkről, aztán már csak azt veszem észre, hogy az asztalon üveghegyek sorakoznak. Ahelyett, hogy azon kezdenék filozni, mennyit ihattam inkább megfogom a fél literes üveget és abból kezdek inni. Uruha már totális illuminált állapotba jutott, és hamarosan én is oda fogok, de ez most annyira nem érdekel. A mi röhögésünktől hangos hely, de ez cseppet sem zavar. Mikor már Kai alsógatyája volt a téma feladtam a megértésre vonatkozó próbálkozásaim. Amennyi baromságot képesek voltunk összehordani az már szó szerint halálos adag. Aztán valamelyikünk mondja, hogy a fangirlöknél biztos a hülyék jönnek be, és ezért szeretnek minket. Lehet benne valami, de ha most látnának, tuti kiábrándulnának a Gazette-ből. Mikor már mindenki az adagját vagy a felett ugye megitta és az óra már kettőt mutatott valaki, talán Leader-sama, aki nem ivott annyit, felvetette az ötletet, hogy most már ideje volna húzni hazafele, mert holnap kemény nap lesz 5-10 perc multán *eddig tartott a megértése* elindultunk. A baj csak az volt, hogy a lábaim nem mozdultak maguktól, a járás nem jött össze. Pedig akartam. Ahogy fel akartam állni összecsuklottam.
- Te jó ég! Annyit ittál, hogy már járni sem bírsz?! - Kai
- Nem is! NE SÓJJÁ BE! - nem is vagyok részeg - picit sokat ittam, de csak elültem a seggem.
- Hát hogyne, én meg az angol királynő vagyok! - Rei
- Tényleg? Soha nem gondoltam volna rólad. - vágom be értelmes fejjel.
- Jól van, részegekkel nem vitázok, pláne ilyen ovis termetűekkel.
- Gonosz vagy! Nem tehetek róla, és még mindig nem vagyok részeg! - akkor sem vagyok részeg. Bár az addig oké, hogy a Föld forog, de éppen ennyire azért nem kellene neki sem. Vagy mégis? Nagyon elfáradtam, és a föld elkezdett egyre jobban maga felé húzni. az a rohadt gravitáció! Aztán már a földön feküdtem.
- Bazd meg Ruki! Muszáj volt ennyire berúgnod?- kérdi tőlem miközben feltápászkodik rólam. - Reita
- Én nem is! Most mér mondod? - fáj a seggem az eséstől
- Fiúk…nem itt kellene*csuklik* megdugnotok egymást! - mindenki Uruhára mered - Most valami rosszat mondtam?*fagyott hangulat*
- Inkább menjünk végre, mert így holnapra sem érünk haza. - Aoi
Innentől filmszakadás, mert még arra emlékszem, hogy leültetnek Uruha mellé a földre, és se kép, se hang.
Megjegyzés: Tudom nem lett túl jó, de hamarosan izgibb lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése