Na igen, folytatódik a sztori. Tényleg lesz nem sokára aksönös fejezet is, én igyekszem csak nem mindig jönnek össze a dolgok úgy ahogy szeretném.
KyoPOV:
Imádom mikor egy csomó barommal vagyok körülvéve. Ennyi hülyét, mint ezen a turnén ritkán látok. A folyosón állunk, és baromkodunk, totálisan figyelmen kívül hagyva, hogy lehet, nem kellene az egész emeletet kikergetni. De ki törődik ilyen apróságokkal.
Die épp most mesél egy agyament történetet, kész ez az ipse!
- Üdv néktek! - szöszön ránk az egyik ajtó mögül kilépő Ruki.
- Uff, üdv Ruki testvér! - vigyorgok a képébe, erre ő persze tök értetlen fejet vág, de aztán kaján vigyorral a képén kuncog, majd a többiek is köszönnek neki, csak normálisan. Milyen unalmasak is néha.
Szinte azonnal rákérdez mi volt az előbbi hangoskodás, de jó gyerekhez méltón Toshiya azonnal le is tagadja, hogy nem is mi voltunk. Aztán csak elmesélik neki az előbb halott sztorit, amin ő is szakad, de ennek lehet némi közé ahhoz is, hogy parodizálni kezdem az említett elmebeteg csajt.
Egy idő után a többiek szépen elsunnyognak, asszem tudom miért, de ezt a legkevésbé sem érint rosszul, egyik ok sem, mi több örülök is neki. Ruki csak nagy sokára fogja fel, hogy már csak mi ketten vagyunk a folyosón, és eléggé értetlen fejet vág, mikor erre rájön.
- Te! A többiek hova lettek? - kérdezi, miközben szétnéz az üres folyosón.
- Őszintén passz, de valószínűnek tartom, hogy a próbateremben vannak, ahol már nekem is lennem kéne egy ideje. De talán most tényleg olajra lépek. Héé..koncert csak holnap lesz nee?
Helyesel, majd elhívom délutánra inni egyet. Uruha meg pont ekkor lép ki a próbatermük ajtaján. Biccentek is egyet felé, amit ő viszonoz is, de Ruki ezt kurvára nem vette észre. Lassan elvonási tüneteim lesznek, mert nem voltam kint szórakozni már lassan egy egész hete. Hát nem tragédia?
- Jó ötlet!...De várj csak! Már elígérkeztem Yominak.
- Yomi…Yomi…- gondolkodom, ki a franc lehet az, tudom, hogy ismerem, ennyire nem lehetek hülye, hogy ne tudjam , oké mégis de na - Ááá…megvan! Ő jó fej! Régről ismerem, úgyhogy nem lesz gond. Majd szólok. Na csá! - azzal elviharzok, mert a többiek meg csak rám várnak, igen, én egy nagyon fontos személy vagyok, nélkülem nem sokat ér a próba.
Mielőtt azonban a többiekhez mennék még beugrok Yomiékhoz is. A kopogtatást mellőzve rontok be a termükbe majdhogynem fellökve ezt a szerencsétlent. Kissé zokon veszi, hogy csaknem átgázoltam rajta, bár nem igazán értem miért, ez olyan mindennapos dolog, balesetek ugye könnyen előfordulhatnak. De tök rendes, meginvitál, hogy szadizzam meg.
- De én veled beszélni, akartam… most dumáltam Rukival, mondta, hogy ma mentek a városba, csak én is elhívtam, úgyhogy hárman megyünk. Oké? - kérdezek vissza a nemleges válasz eshetőségét kilőve.
Azonnal beleegyezik, ismerem már egy ideje, majd fogom magam és lelépek, mert ugye ma még vissza is kell érnem próbálni. Sakito persze megint ideges, lévén kedvenc gitárosuk, alias Hitsugi megint elpárolgott, mint úgy általában, de pont végszóra belép, kisebb tömörülést előidézve a ki/bejáratnál.
- Jellemző - röhögöm el magam az értetlenkedő Hitsugin - Mentem szasztok! - még valamit Yomi is pusmog az orra alatt, de nem igazán értem.
Amint a termünkbe lépek az üldögélő csapat rám bámul, mintha még nem láttak volna fehér emberjellegű képződményt.
- Hogy hogy ilyen hamar? - kérdezi Kaoru.
- Visszamehetek, ha gondolod, úgy sincs sok kedvem próbálni, csak gondoltam már kezdek nektek is hiányozni.
- Nem az, csak általában sokkal később tolod vissza a segged. - szuggerálja Tocci a gitárját azt várva, hogy az magától másszon oda hozzá, de ő nem Uri Geller, így kénytelen felemelni a fokhagyma seggét a fotelből.
- Szóval akkor nem is hiányoztam nektek? Cö…milyenek vagyok ti is.
- A hülyeséged helyett inkább kezdjünk neki a próbának. - rivall rám Shinya.
A próba nagy része gördülékenyen megy, nem most kezdtünk szóval van némi-nemű tapasztalatunk az együtt zenélésben.
- Még két számot vagyok hajlandó elpróbálni, és utána én húztam, ti meg azt csináltok, amit akartok. - jelentem be pókerarccal.
- Höö… - értelmes válasz Die nem mondom.
- És mégis hova a picsába mész, már ha szabad tudnom Kyo drága? - néz kissé ferde szemmel Kaoru.
- Szabad. Yomival meg Rukival megyek el inni a városba. - közben pedig már be is pötyögtem a sms-t Yominak.
- És velünk mi lesz? Minket nem is viszel? - néz boci szemmel Die, csak az a gáz, hogy ez nálam kurvára nem használ.
- Mondtam, hogy azt csináltok amit akartok, mellesleg mért nem szórakoztatod magad Toccival? - széles perverz vigyor telepedik a pofámra - Tuti vevő lenne rá.
- Kyo, te soha nem változol. Ne piszkáld már őket.
– - Shinya drágám, én nem piszkálom őket, csak puszta tényeket közlök. - és téma lezárva.
- Az első jómadár. - gyújtunk rá - Kíváncsi vagyok a másik mikor ér ide.
Éreztem, hogy valakire várni kell, amit persze cseszettül utálok. Ruki röpke negyedórás késéssel jelenik meg, de valahol nem lepődök meg.
- Na, mivel Csipkerózsika is hajlandó volt letolni a csinos kis seggét, így akár indulhatnánk is. - jegyzem meg kis gúnnyal hangomban.
Szabadkozását figyelmen kívül hagyom, és nemsoká el is indulunk. Az úton hülyeségekről pofázunk, majd hamar találunk egy sötét hangulatú helyet. A zene tetszik, bár nem kifejezetten az a zúzós, de mindenesetre fasza. Leülünk egy félreesőbb boxba, majd elmegyek a kezdő sörért. Miközben iszogatunk dumálunk, és a diszkréció szikráját is mellőzve fulladozunk a röhögéstől, a környezet legnagyobb örömére. Sör, whisky, szaké, meg mit tudom én, mit nem iszunk össze, aztán egy nő jön oda, hogy húzzunk a picsába, mert záróra, csak nem épp ilyen hangnem és szavakkal mondta, de szerencséje is. Kimegyünk a hely elé, de nekem fogalmam sincs hol is vagyunk, arról meg pláne, merre kellene visszafele elindulni, de a legszebb az egészben az, hogy nem csak nekem. Nincs mit tenni, elindulunk találomra, közben pedig iszonyat jól szórakozunk. A legdurvább viszont az, hogy úgy találunk vissza, hogy nem tudtuk merről és honnan jöttünk, csak a hotel előtt eszméltünk fel, hogy „Jéé itt vagyunk”.
- Ezt a közeljövőben meg kell ismételnünk! - jegyzi meg bazsalyogva Ruki.
- Szerintem is. A holnap kurva szar lesz, ugye tudjátok! - mondom ki amit először gondolok, egy pillanat...még megy a gondolkodás?!
- Na ja. De ha legközelebb megyünk, valaki azért nézze meg, merre kell visszafele jönni, nem hiszem, hogy még egyszer ekkora szerencsénk lenne, mint most. - mondja Yomi miközben majd hasra vágódik a küszöbben. Üdv portás emberke, és integetek is neki amire csak megcsóválja a fejét.
- Rendben. - mondjuk egyszerre Rukival, majd húzunk aludni, mert ugye még fel is kellene ma lépnünk.
Ismét idegesítő sípolásra ébredek. Jó darabig csak meredek magam elé, aztán egy kis idő múlva megbírom állapítani azt is, hogy a telefonom csörög valamerre. Előbányászom nadrágom zsebéből és lenyomom a zöld gombot.
- Igen? - szólok bele álmos hangon.
- A ROHADT ÉLETBE MI A FENÉNEK VAN NEKED TELEFONOD? HOL A FRANCBAN VAGY MÁR BAZD MEG?!
- A kurva életbe Kaoru kiszakítod a dobhártyám! Ne ordíts már! Tíz perc és lent leszek.
- Ajánlom is, különben a tökeid legfeljebb a polcról mutogathatod!
És csak a megszakadt vonal búgása marad. Egy-két percbe még beletelik, mire eljut a tudatomig, hogy készülnöm kellene, ha egyben szeretnék hazaérni. Ijedve, szó szerint kiugrok az agyból betámadva a fürdőszobát. Kettő darab perc alatt lezuhanyozok, majd egy perc alatt felöltözök, azaz inkább az első kezem ügyébe kerülő tiszta cuccot felveszem, és loholok is le a lépcsőn, mert nincs annyi időm, hogy bevárjam a liftet is.
- Szerencséd! - hallom meg elsőként Kaoru dühös hangját amint leérek.
Térdeimen támaszkodva kapkodok levegő után, ami megakadályoz abban, hogy jól leoltsam a röhögéstől szakadó szerelmespárt.
- Mi a… francnak kellett… ilyen baszott korán felkeljek? - kérdezem még mindég zilálva, de már kiegyenesedve.
- Bazd meg! Egy: fél tíz, kettő: már most késésben vagyunk miattad a mai programmal, egy órája próbálnunk kellene, meg a részleteket tisztázni, három: az öltöztető idegbajt kapott kis híján, mert te elpakoltad a performanszcuccokat.
- Útban voltak mikor meg akartam nézni valamit, és arrább raktam. - mondom ártatlanul.
- Az addig oké, basszuskulcs, de akkor vagy rakd vissza, vagy szólj már annak a szerencsétlennek hova a fenébe pakoltad, ne kelljen már mindent felforgatni érte!
- Jól van na. Nekem viszont tápolnom kell, mert éhen döglök. - terelem a témát, mikor látom, hogy kicsit már lenyugodott, és nem nyel le keresztbe.
- Fél órád van, hogy a terembe érj! Megértettünk egymást?! - kérdezi olyan tekintettel, hogy az embernek megfagy a vér az ereiben, így csak a bólogatást választom reakció gyanánt. - Helyes! - és ezzel elhúznak, én meg megkönnyebbülten sóhajtok egyet, hogy ezt is megúsztam egy darabban, bár nem sok kellett az ellenkezőjéhez sem.
A nap folyamán többször is úgy kellett felrázni, hogy ne aludjak el, de így is sikerült néha elszenderednem. Megint ott tartok, hogy majd esik le a fejem, csak immár az öltözőben, mikor egy idegen hangra leszek figyelmes az ajtó felől. Sűrű pislogások közepette nézek a hang irányába, és egy hasonlóan álmos kinézetű Yomit pillantok meg.
- Hát te meg mi a frászt csinálsz itt? - kérdezem meg baromi kedvesen.
- Én is örülök, hogy megint találkozunk. - megforgatom szemeim - Amúgy csak jöttem. A többiek nem voltak hajlandóak bámulni a fáradt képem, így kiebrudaltak az öltözőnkből.
- Aham. Látom épségben eltámolyogtál a szobádig reggel.
- Na igen, de azért a küszöbben csak sikerült elvágódnom. - mondja, majd saját magán kezd kuncogni.
- Mi olyan vicces Yomi? - szólal meg Ruki Yomira hozva a frászt.
- Ez most a tegnap reggel miatti bosszúd volt? - kérdi miközben hátrafordul.
- Nem csak spontán jött. - széles mosolyra húzza száját, majd leül, hogy mindenki mindenkit láthasson nyak és szemtengelyferdülés nélkül.
Ismét dumálni kezdünk, rólam meg mintha elfújnák az álmosságot. Eszeveszetten röhögünk és hülyülünk, a banda többi tagja meg csak értetlenkedő, óriás szemeket növeszt, hogy mi történt, mitől lettem ennyire friss, meg amúgy mit keresnek ezek itt? Milyen kár, hogy pont ilyenkor nincs nálam fényképezőgép.
- Ruki!
- Mi van? - fordul az ajtóból beszóló Aoihoz - Vár a fodrász?
- Ahogy mondod, na, szedd a segged, mert már nagyon türelmetlen, amúgy hello nektek is. - szól nekünk is mintegy mellékesen.
Nem sokkal ezután Yomiért is küldtek valakit, így neki is mennie kellett, így egyedül maradtam, és megint kezdtem érezni nehezedő pilláim.
- Te!...Mi volt ez az előbb? - ül le mellém Die.
- Mármint? Milyen előbb? - nézek értelmesen beszélgetőpartneremre.
- Hát…etto…mikor ezek ide jöttek totál bepörögtél, most meg…
- Nem tudom - vágok szavába - biztos véletlen. - hiába nézel rám rosszalló pillantással Die drága.
Téma ejtve, így inkább elmegy. Legközelebb a koncert előtt futok össze a két jómadárral, ahol megint elhülyülünk, a bandák többi tagja meg csak néz. Valahol nem is csodálom. Nem baj a sokkerkedés a véremben van de ezért nem kérek bocsánatot aki nem bírja az elhúzhat a jó büdösbe. Mindhárom csapat ma fog fellépni. Mi hárman jól levezetjük a feszültséget, de a többiek nem annyira élvezik ezt mint mi. Kicsit hangosak vagyunk az tény, de nem kellene ennyire megbámulniuk minket, arról nem is beszélve, hogy a staff tagjai olyan sebességgel rohangálnak, hogy komolyan a F1-es versenyek jutnak róla eszembe. Egy ideges, túlpörgött, beesett szemű headszetes srác a maga rikácsoló hangján üvölti be, hogy „a Dir en Grey következik, 5 perc múlva mindenki legyen készen”.Na ezzel nem is volna semmi gond, de olyan hangerővel rikácsolt be csaknem a fülembe, hogy azt hittem kiszakad a dobhártyám.
- A jó kurva anyád azt! Mi a faszomnak kell ennyire a fülembe ordítani?! Oké hogy szar és szelektív a hallásom de bazd meg nem ennyire! - közben meg a fülem fogom ami azóta is élesen cseng. A sok koncert nem okozott különösebb halláskárosodást, de egy staffos igen, szép nem mondom. Ruki meg Yomi itt fulladozik a röhögéstől.
- Mentek ti is a jó büdös francba! Legalább ne röhögnétek ennyire, vagy ne rajtam, nekem mindegy.
Erre még jobban szakadnak, de nem fog ez válasz nélkül maradni, abban is biztosak lehetnek.
- Gommene...csak – liheg Yomi – csak annyira aranyos voltál mikor fogtad a füled.
A szemeim akkorára nőnek mintegy méretesebb serpenyő, biztos csak rosszul hallottam amit az előbb mondott.
- Ugye csak rosszul hallottam hogy te azt mondtad rám, hogy ÉN kawaii vagyok?!
- Am...nem mert szerintem az voltál. - mosolyodik el.
- HOGY MI VAN??!!! -akadok ki - ÉN KAWAII??!! EZT UGYE TE SE GONDOLTAD KOMOLYAN??!! - bólogat hogy nem az én hallásom rossz hanem tényleg ezt mondta – ÉN NEM VAGYOK KAWAII!!!!!!!!!!- kelek ki magamból totál jogosan, BASSZÁTOK MEG ÉN NEM VAGYOK ARANYOS – ELŐBB LESZEK HULLA MINT ARANYOS!!!!!!!!!
– - Jó jó tudjuk hogy nem vagy az, de ha nem tolod ide a segged most azonnal, akkor a tökeidnél fogva foglak magam után vonszolni fel a sínpadra, és nem lesz gond többet a magas hangokkal. - fenyeget meg Kaoru, szemeiben azzal a határozott csillogással ami azt jelzi, hogy ő tényleg képes ilyesmire és nem csak mondja.
– Pár pillanat múlva magamhoz térek a sokkból amit kaptam és miután intek a srácoknak, elhúzok a színpad szélére ahol a többiek már ott állnak és nagyban vigyorognak, tehát ez azt jelenti hogy hallották Yomi beszólását...Nagyszerű! Most ezzel fognak szívatni, de ezt nem hagyhatom...A koncert tökéletes lesz arra, hogy bebizonyítsam, hogy nem vagy még csak az aranyos közelében sem. Én már most élvezem ezt a koncertet.
– A színpadra szólítanak minket, de én csak akkor megyek be, mikor már a zene elkezdődött. Lassú vonaglással libbenek be, és közben hangom betölti az arénát. A közönség extázisban van, én pedig élvezem hogy minden figyelem rám irányul. Tombolnak...én pedig élvezem hogy ezt a mi zenénkre teszik. Ezért szeretek sokkal jobban külföldön fellépni, mert itt nem fogják vissza magunkat az emberek, nemcsak állnak és néznek, meg tapsolnak egy vérszegény lajhárt megszégyenítve.
– Élvezettel karmolászom a mellkasom, majd lassan simítok végig az okozott sebeken, összevérezve a kezem és szétkenve bőrömön, majd szépen lassan lejjebb haladok, míg végül el nem érek ágyékomig ahol jólesően simítok végig nem is egyszer, majd a mikrofonba nyögök amitől sikítóroham tör ki. A közönség őrjöng, én meg elégedetten pillantok a színpad szélére. Na, most mond azt, hogy aranyos vagyok Yomi.
– Pillanatokon belül véget ér ez a pár számos koncertünk, és átadjuk a helyünk egy másik bandának. Kicsit sajnálom, hogy máris vége, de legalább nem nyírom ki magam annyira, mint úgy általában.
– Leballagunk a tömeg visítozásától kísérten de most hiába is üvöltik az encore-t nem térünk vissza. Határozottan megmondták, hogy ne merjünk visszamenni semmilyen esetben sem, bár fel nem tudom fogni miért, de ez nem az én bajom. Első dolgom, hogy az ácsorgó Yomihoz lépjek akinek arcán enyhe döbbenetet találok.
– - Na, most mond hogy aranyos vagyok. - lépek elé és suttogok rekedtes hangon a fölébe amitől megborzong én meg csak elmosolyodom rajta. Nagyot nyel majd megszólal.
– - Nem...határozottan nem vagy aranyos...sokkal inkább – féloldalas mosolyra húzza ívelt ajkait - …
– - Tudom, - vágok szavába – sokkal inkább szexi.
– Bólogat, majd mindhárman felnevetünk, mert a Gazette énekese is itt van ugye. Én még intek nekik, hogy nemsokára jövök vissza most úgysem ők vannak hanem valami újabb banda de meg kell mondanom jól játszanak. Asszem talán a Girugamesh de nem vagyok benne biztos. A mostani bandák közül nem ismerek olyan sokat, a régiek közül meg a legtöbb rég feloszlott, vagy másik bandába vándorolt át egy-két tag. Mire visszaérek a Gazette épp a színpadra lép. Na, igen pont időben, amit Yomi is megjegyez. Kíváncsi vagyok milyen koncertet adnak, mert bevallom nem hiszem, hogy láttam volna egyet is. Az állam meg nagyot koppan a padlón. Nem gondoltam volna, hogy a szende kis Ruki ilyen beleéléssel ad elő, nem beszélve a seggrázásáról, de a többi tag sem panaszkodhat. Fúú...de megmarkolnám! Rendesen bepörögtem én is, ami azért nagy szó, mert ugye nem mindenki képes ezt kihozni belőlem.
– De nem tudok sokat gondolkodni ezen, mert hamarosan vége is amit én nagyon is sajnálok, de ez van, ráadásul épp a Nightmare következik. Pár gratuláció, pár biztató szó és minden megy tovább. Ruki pár pillanatra eltűnik, majd ismét mellettem terem, bár látszik rajta hogy kicsit elfáradt. Yomiban nem kell csalódnom. Tökéletes koncertet zavarnak le ami szintúgy fűti hangulatom, így a fejemben már körvonalazódik egy ismételten görbe este gondolata.
– Miután levergődnek a színpadról közlöm mindkettőjükkel a briliáns tervem, mert csak is az lehet ha én találtam ki, de bejelentik nekem, hogy az nem fog most összejönni, mert ma este a főnök megint megbeszélést tart, tehát megint sokat fog beszélni teljesen fölöslegesen, csak erről nekem mindenki elfelejtett szólni. Hurrá, bár nem tom mitől gondolja úgy, hogy nekünk nincs jobb dolgunk mint az ő alapjáraton is idegesítő hangját hallgatni. De tudom ha nem megyek el Kaoru lesz szíves megszabadítani attól, hogy lélegeznem kelljen a továbbiakban így inkább halasztom az iszogatós görbe esténk máskorra. De abban megegyezünk, hogy a megbeszélés alatt ugyanott fogunk állni, és így hátha nem fogjuk magunk halálra unni. Lehet nem lesz annyira zsibbasztó ez a megbeszélés? Meglátjuk.
– Anno elnézést kérek, mert tudom hogy nagyon sok lett az átfedés, de ígérem ezen változtatni fogok csak most így éreztem jónak X3. Bai bai.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése