Írta: Ayumi
Korhatár: NC-17
Műfaj: sorozat
Megjegyzés: Ez a "Címtelen" ficem 7., Amerika című fejezetéhez tartozik. Nem igazán szoktam ilyet írni, de most ez adta magát XD Jó szórakozást hozzá!
Lebétázta: MeguRu
Uruha POV:
Épp most érkeztünk meg a reptérre, ahol már nagyon sokan várakoznak, és szemmel láthatóan nem „civilek”. Az én szépséges Aoim itt áll mellettem, tűnődve néz maga elé, miközben a haját csavargatja. Nem bírom ki és mögé lopózom, majd hátulról egyenesen fülébe suttogok, hogy csak ő értse, amit mondok.
- Kit akarsz ennyire elcsábítani drágaságom? - suttogom kéjjel hangomban, amire teljesen összeborzong.
- É..én....nem akarok senkit sem elcsábítani! - fordul felém zavartan.
- Oh...nem?! Pedig engem nagyon is sikerült.
Kissé elpirul, ami nekem nagyon is jól esik, és ahogy kissé elfordítja fejét látom hófehér nyakát, és hívogató bőrét. Oh, a Kamikra! Hogy lehet valaki a puszta tartásával és kinézetével ennyire izgató látvány? Egyszerűen nem találok rá szavakat, és hogy a sors még jobban kínozzon, kellemesen férfias parfümének illata megcsapja orromat. Ha csak arra gondolok, hogy hányszor vonaglott alattam, és hányszor éreztem közben ezt az illatot, már csak attól megbódulok.
Nem bírok testemmel, és erőteljesen éledező merevedésem az ő ágyékának nyomom, ami kissé meglepi, de csak faszállítóan elmosolyodik, ami nem segít rajtam, sőt.
- Ahelyett hogy itt állunk és várunk, én tudok egy sokkal jobb elfoglaltságot. Ha érdekel, akkor gyere utánam! - mondom halkan, csakis neki.- Mindjárt jövök! - mondom kicsit hangosabban, de senki nem reagál, bár ez nem tud annyira érdekelni.
Hátra pillantok, hogy Aoi követ-e engem, de még ott áll és hol rám, hol a neki háttal álló többiekre néz. Én csak elmosolyodom aranyos hezitálásán, majd megindulok a dohányzó felé, és csak remélni tudom, hogy ő is jönni fog és a fejemben lévőket le tudjuk rendezni vagy legalábbis annak egy részét. Lassú lépteim rövidesen egy másikkal vegyülnek, így a fejemben lévő képek zöld utat kaptak, ezzel engedélyt adott rá. Ahogy egymás mellet haladunk, látjuk a Deg tagjait és egy laza kézfelemeléssel köszönök nekik.
- Mit tervezel? - néz felém fekete démonom.
Milyen kíváncsi itt valaki! - mosolygok felé. – Ne aggódj, nagyon is élvezni fogod! - hajolok füléhez és nem felejtek el belenyalni sem.
Halkan nyög fel, amit nagyon is sajnálok, mert olyan gyönyörűen tud nyögni, hogy az már majdnem bűn is. Lassan beérünk a dohányzásra kijelölt helyre, ami azért nagyon is félreeső helyen van, arról nem is beszélve, hogy senki nincs itt, mint ahogy azt vártam is. Nem először járok már itt. Aoi drága, most nem úszod meg, azt garantálom.
Ahogy kilépünk, a hideg levegő kissé megcsap, ettől pedig libabőrös leszek, de ez most annyira nem lényeges, ez ugyan nem tud engem most lenyugtatni. Megragadom Aoi nyakánál a pólót, magamhoz rántom, és puha, kívánatos ajkaira marok, a szenvedély emésztő hevességével, aztán a falhoz préselem és úgy folytatom az előbbit. Ruháját elengedem, kezem pedig önálló életet kezd élni, felfedező útra megy, és csakhamar megtalálja az utat pólója alá. Hihetetlenül selymes bőre szinte izzik kezem alatt, kemény mellbimbói meg mintha csak azt szeretnék hogy játsszak velük. Csókunkba hirtelen nyög bele, amikor másik kezem egészen véletlenül altájékra téved.
- Teh....megh akahsz ölni?... - kérdezi igencsak vontatottan.
- Nem, nem akarlak megölni, inkább meg akarlak dugni - mosolygok rá a lehető legperverzebben.
Érzem ahogy libabőrös lesz ettől a mondattól, meg a hűvös levegőtől.
- Nehm vagy te egy kicsit nagyon kanos? - néz rám azokkal a csillogó szemeivel és azzal a vadító nézésével.
- Hát... ha így nézel rám csak még jobban az leszek! - húzom ismét perverz mosolyra számat.
Ajkait ismét kisajátítom magamnak, aztán nyakát kezdem erősen szívni, ez pedig sűrű, és erőteljes sóhajtozást vált ki belőle. Ez így nem jó, nem hallom ahogy a fülembe nyög, na de teszünk róla hogy hangokat is kiadjon magából. Bal kezem nadrágjába csúsztatom és erősen marok nagyon is merev férfiasságára. Sikkantása csak diadalittas mosolyra késztet. Vágyködös szemeivel néz rám és most ő csap le az én ajkaimra. Nyelve olyan iramban cikázik számban, hogy azt az érzést, amit kivált bennem, nem lehet szavakkal kifejezni. Egyszerűen megbolondít egész testével. Ágyékát az enyémnek préseli, én meg a hirtelen ért kéjtől kicsit jobban összezárom fogaim, enyhén megharapva Aoim alsó ajkát.
- Ha..rapsz? - lihegi.
- Csak kicsit, de az is a te hibád! - nyalok végig száján.
Már régen nem érdekel, hogy bárki megláthat itt, mi több: ezt csak tovább tüzel belülről. Nadrágja övét kicsatolom, cipzárját is lehúzom, az anyag pedig engedelmesen hullik alább. Szétvetett lábai közé lépek és kezemmel kezdem el izgatni. Arca eltorzul a kéjtől, és látszik, hogy erősen kell ügyeljen hangjára, hogy ne sikongasson. Ajkaiba harap, teste pedig elnehezedik, és én tartom meg, hogy ne omoljon össze. Nyakát szívom, nyalom, minden kis apró pontját kiélvezem. Bőrének bódító illata és íze mámorító, soha nem tudom megunni. Az egész ember komolyan mondom olyan, mint egy jó fajta drog. Rászoksz, és a tested követeli a napi adagját. Fülembe sóhajtozik, én pedig kezdem egyre gyorsabban mozgatom rajta kezem, és persze a várt reakció sem marad el. Jobb kezemmel farzsebembe nyúlok, és kihalászom a kicsi kis tasak sikosítót, amit úgy vész esetére tartok magamnál. Fél kézzel kibontom, és kezemre préselem tartalmát. Két ujjam bejáratához vezetem, és lassú, körkörös mozdulatokkal kezdem el tágítani, ügyelve, hogy a lehető legkevesebb fájdalmat okozzak neki. Felnyög, mikor megérzi magában ujjaim, de fájdalmat nem hallok a hangjában. Lassan mozgatom ujjaim, hol körkörösen, hol ollózva, de kezemmel egy pillanatra sem hanyagolom abba nemesebbik testrésze kényeztetését. Csakhamar 3. ujjam is benne mozgatom, de ekkor már hallom a hangjában a fájdalmas felmordulást is.
- Csak egy pillanat és elmúlik - suttogom fülébe, nyelvemmel érintve a forró bőrfelületet.
Érzem, ahogy végigfut hátán a borzongás, ahogy teste aprót rándul a váratlan érzéstől.
- Tudom - feleli halkan, inkább csak elhaló suttogással.
Érzem, hogy lassan közeledik a végéhez, így abbahagyom kényeztetését, amire persze felmordul.
- Kész vagy? - kérdezem tőle.
- Ha..hai... csak nem tapsra vársz? - néz rám pimasz szemekkel.
- Vigyázz, mert te jársz rosszul! - mondom, majd ajkaira marok, ő meg készségesen csókol vissza.
Ki tudja, mikor, de rólam is lekerültek a nem kívánatos anyagok, és miközben vágytól fűtötten tépjük egymás kivörösödött ajkát, a zsebemből elővarázsolt kotont pillanatok alatt magamra görgetem, majd bejáratához helyezkedem. Ő is megérzi, bólint, én pedig lassan merülök el testében. Szűk és forró, de ez az érzés leírhatatlanul jó, és minden alkalommal élvezettel tölt el már maga gondolat. Már csak a tudat is, hogy ez a gyönyörűség az enyém, hogy nekem adja magát. Csípőjével mozdul, és lassú ringásba kezdünk. Mélyen mozgok benne, és mindketten csak nyögdécselni tudunk az érzéstől.
Jobb lábát derekam köré fonja, így az előbbinél közelebb tudok férni hozzá, jobban egymásba tudunk forrni, tovább, szinte az őrületig fokozva a kéjt. Kezei hátulról kapaszkodnak vállaimba, így minden porcikáját érezhetem. Váratlanul az eddigieknél nagyobbat lökök, és eltalálom testében azt a bizonyos pontot. Fejét hátravetve sikkant egyet, én meg csak gonoszan elvigyorodom. Annyira szép ilyenkor, mikor arcán a gyönyör tükröződik, semmi sem tudja ezt visszaadni ezen a világon.
- Ih...lyeth tah..lán nehm kehll..eneh... - nyögdécseli a szavakat, és néz szemeimbe kéjesen.
- Dehogyh...nehm csak... hallkabban... - válaszolok, de a mozgást nem hagyom abba egy pillanatra sem.
Ahogy mély, ringó mozgással mozgok benne, fejét - hogy ne adjon ki túlságosan hangos, és félreérthetetlen hangokat - nyakam hajlatába veti, és bőrömnek nyöszörög az élvezettől, ahogy testét belülről ingerlem. Az eddigieknél még jobban ölel magához egy cseppnyi levegőt sem hagyva simul karjaimba. Teljesen nekem préselődik, én pedig már nem bírom. Egyre csak gyorsuló mozgásba kezdek, és kergetem magunk a beteljesülés felé. Aoi - hogy még véletlen se hallja meg senki szerintem gyönyörű hangját - vállamba harap, én viszont hallom, ahogy szaporán vesz levegőt, mozgásunk ütemére, ezzel meg csak tovább kerget. Nekem is erősen kell ajkamba harapni, hogy le ne buktassam magunkat, mert sehogy máshogy nem lehetne azt értelmezni, amit hallanának.
Őrjítő tempót diktálunk, testünk vadul csapódik egymásnak az ellentétes mozgásra, és már érzem, hogy a beteljesülés is közel van. Nagyon közel.
- Uh..ruh..hahh......mindh..jáhrth... - erőlködik az artikulált hangadással.
- Tuh...dohm... - ennél többre pedig most tőlem sem telik.
Egy-két mélyebb lökés, és megérzem ahogy fekete démonom izmai összerándulnak, teste megfeszül, és egy halk, elfojtott sikítással átlépi a gyönyör mámorködös kapuját. A látványa felemelő, és nem sokkal utána az én testemet is villámként éri az orgazmus. Végigfut testem minden egyes porcikáján. Kezem és lábam remegni kezd, nem csak az enyém, de démonomé is. Lábaim megadják magukat, és a földre csúszunk, és ott pihegünk tovább. Eltart egy darabig, de most már sietnünk kell, mert a többiek biztosan hiányolnak, hogy hol maradunk.
- Visszah..kellne...mennünk - próbálkozom az értelmes beszéddel.
- Ha-hai - mosolyodik el. – Köszönöm!
- Nincs mit, és nagyon szívesen máskor is - mosolygok én is, és ajkai után kapok.
Kis idő múltán feltápászkodunk, rendbe szedjük magunkat, és ruháikat, majd egy utolsó, szenvedélyes csók után visszamegyünk a még mindég zsúfolt váróterembe, ahol mintha semmilyen változás nem is történt volna.
Remélem tetszett azért X3 Bai bai!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése